Lipicai

A lipicai fajta szorosan lötődik a Bécsi Spanyol Iskolához, melynek lovait Ausztriában, a Graz melletti Piberben nevelik. Komoly tenyésztés folyik még Magyarországon, Romániában, Csehországban és Szlovéniában is, mely államok a fajtán belül saját típusokat tenyéstettek ki. Elszórtan, kis számban Európa egyéb országaiban és más kontinenseken is foglalkoznak a fajtával.

TENYÉSZTÉS: A lipicai őse spanyol lovak voltak, nevét a szlovéniai Lipica méneséről kapta. A mémest 1580-ban II. Habsburg Károly alapította, aki 9 mént és 24 kancát hozott az Ibériai-félszigetről. Szándéka az volt, hogy mutatós, döntően szürke színű lovakkal lássa el a grazi főhercegi ménest és a bécsi császári istállót. A Spanyol Iskola - melyet 1572-ben alapított - nevét a spanyol lovakról kapta. A jelenlegi lovarda épületét 1735-ben fejezték be.

JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: A lipicai alkata hasonló egy hasznos, többcélú cob típusú lóéhoz. Manapság a lipicai lovat mind fogat-, mind háraslónak kifejezetten használják. A Magyarországon tenyésztett lipicai kitűnő fogatló, mozgása akciós és szabad. A fajtára jellemző a hosszú élettartam, számos iskolaló húszévesen is képes bonyolult mozgásformák végrehajtására.

A fajta kialakulása

SPANYOL LÓ: Hozzájárult a fajta természetes eleganciájához, erejéhez, és határozott természetéhez.

Környezet: Kontinentális éghajlat

Eredet: XVI. század

Jellege: Melegvérű

Színek: Szürke, pej, fekete

Hasznosítás: Hátas- és kocsiló

Marmagasság: Méretük 155-170 cm között van.

Forrás: Határozó kézikönyvek: Lovak

Nézz lipicais videót ITT!