Andalúziai A modern andalúziai a spanyol ló, leszármazottja, mely az arab és a berber melett a legnagyobb htást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A XIX. száuadig Európa első számú kedvenc lova volt. A reneszánsz klasszikus lovasiskolában spanyol lovakon ültek. A bécsi spanyol-iskolában is - mint a neve is jelzi - spanyol lovakat használtak. A híres lipicai és sőanyol lovaktól származik, melyet a XVI. században hoztak be Spanyolországból a szlovéniai Lipicára. A spanyol ló majd minden fajta kialakulásában szerepet játszott, és számos amerikai állomány is belőlük származik. TENYÉSZTÉS: Az Andalúz tenyésztés központjai Jerez de la Frontera, Cordoba és Sevilla voltak, ahol karthauzi szerzetesek irányították a fajta alakulását. A spanyol ló feltehetően az őshonos, a tarpánnal rokon sorraia és a berber hódítók lovainak keverékéből származik. JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: Az andalúziaira jellemző, hogy nemes megjelenésű és bár nem gyors, de atletikus, szeret menni. A fej nemes, jellegzetes kosfej alakulású, a sörény és a farok szőrei hosszúak, dúsak és gyakran hullámosak. A fajta kialakulása: BERBER: Erőt, tüzességet, menőkedvet, bátor természetet, életerőt örökített. SORRAIA: A "primitív" ősállomány keménységet, kitartást adott.   Környezet: Meleg éghajlat Eredet: Jégkorszak előtt Jellege: Melegvérű Színei: Pej, szürke Hasznosítás: Hátasló   Marmagasság: Méretük 160 cm.        És egy kis extra! Íme egy-két andalúziais ikon:):      Ha tetszik, klikk rájuk és mentsd el őket a számítógépedre!!! És ha berakod őket valahova, minden nap találkozhatsz ezzel a gyönyörű fajtával!!!:)   Forrás: Határozó kézikönyvek: Lovak